Főmenű
Az újfalvi falunapok már a legelején egy olyan eseménnyel lepte meg a közönséget, amelynek hangulatát nehéz lesz felülmúlni. Habár biztosan a fiatalok is nagy bulit csapnak az esti koncerteken, azért az idősek megmutatták: nemcsak évtizedekkel ezelőtt tudták jól érezni magukat, de ma is tudnak mulatni. A régi fonók emlékét idézték fel.
A hagyományos népi kultúrában, a mindennapok rendjében helye volt a munkának és szórakozásnak is. Az évszakok parancsa is meghatározta a közösség életét. Pihenni, szórakozni csak a mezei munkák téli szünetében lehetett. A munkával összekötött szórakozás és játék közös kerete a fonó. Elsősorban gazdasági szerepe volt, hiszen ott készült az öltözetekhez szükséges fonál, de ugyanolyan fontos volt kommunikációs funkciója. Itt ismerkedtek, választottak párt a fiatalok, a téli estéket egymás mulattatásával, meséléssel, dallal, tánccal tették érdekessé, hangulatossá – hangzott el a „fonóidéző” felvezetése során.
Az újfalvi idősek számára gyermekkoruk, korai fiatalságuk idéződött fel, hiszen a fonó itt is már évtizedek óta kikopott a falu életéből. A len, a kender ha termelték is, gyárakban dolgozták fel, akkoriban már nem fontak, szőttek az asszonyok. A szerszámok, eszközök és az emlékek, a gyermekkorban szerzett tudás megmaradt, szaporán forogtak az orsók, a rokka. S szólt a nóta, vidám adomákat osztottak meg egymással és a hallgatósággal az idősek, sőt a végén még táncra is perdültek, ahogyan az régen szokás volt.
Pál Emília, a Gyulafehérvári Caritas szociális munkása és egyben az Idősek Csoportjának mozgatórugója elmondta, akik részt vesznek a csoport életében, azokat láthatóan nem fenyegeti az elmagányosodás, az egyedüllét veszélye, sőt jó kedéllyel vesznek részt a közös tevékenységekben, együtt korosztályuk tagjaival. A fonó felidézése is az idősek saját kezdeményezése, ők állították össze a műsort, ők hozták a szükséges eszközöket is.
A 78 éves, nyugdíjas tanítónő, Máthé Ilonka néni meghatódottan idézi fel lánykorának fonóit, amikor ősztől kora tavaszig rendszeresek voltak az ilyen alkalmak. Egy szép szokás volt ez, amit jó volt újra megmutatni az embereknek, hiszen már a mai középkorúak sem tapasztalhattak ilyent, nemhogy a fiatalok.
A műsor végén Egyed József polgármester kívánságát hallhatták: a jókedv sose lankadjon!
Forrás: Székelyhon